Nemrég olvastam egy cikket, ami a nagyszülők gyereknevelésben betöltött szerepéről szólt. Vagyis sokkal inkább arról, hogy milyen módon szólnak bele a mi szüleink a gyerekeink nevelésébe és hogyan tesznek minket bizonytalanná az anyai-apai szerepkörünkben.
Nos, remélem, hogy csak félreértettem azt, ami a cikkben szerepelt, de mindenképp szeretném veletek megosztani a témával kapcsolatos gondolataimat, melyek remélem nektek is segítenek abban, hogy jobb és kompetensebb szülők legyetek, meglegyen a kellő önbizalmatok a neveléshez és a szüleiteket is közelebb engedjétek a gyerekeitekhez.
Először is a bizonytalanságról
A világ hatalmasat változott az elmúlt évtizedekben. Míg a szüleink meghatározott szabályok és keretrendszer szerint működő világban neveltek minket, mi már egy teljesen új világgal kell megismertessük a gyerekeinket, amit mi szülők úgy tűnik, mintha sokkal jobban értenénk, mint a mi szüleink. A technológia elképesztően sokat fejlődött néhány évtized alatt, vagyis a mi gyerekeinknek már elképzelése sem lehet arról, hogy milyen volt az élet akkor, amikor nem volt wifi, TV, tablet, okostelefon és még sorolhatnám.
Emiatt a mai szülők bizonytalannak érezhetik magukat azzal kapcsolatban, hogy pontosan milyen határok meghúzására van szükség, hiszen a nagy digitalizáció fejlődésre való hatásairól még viszonylag kevés ismeret és tapasztalat áll rendelkezésre. A szüleinket pedig nem tudjuk megkérdezni róla, hogy szerintük mennyi TV időt engedjünk meg, vagy milyen videókat nézegessen az óvodás gyerekünk a tableten. Ez magával hoz egyfajta bizonytalanságot. Itt és most, nekünk a digitális generáció szüleinek kell kitalálunk, hogy hogyan is neveljünk.
A nagyszülők szerepe a nevelésben
A szüleinknek tutira van elképzelésük róla, hogy mit tegyünk. Miért ne lenne? Minimum egy gyereket már felneveltek és az te vagy! Ha úgy érzed, hogy te teljesen rendben vagy, nagyszerű felnőtt lett belőled a szüleid nevelése által, akkor miért ne bíznál meg abban, amiket a szüleid tanácsolnak neked a saját gyereked nevelésével kapcsolatban? Értsük meg, hogy fontos szerepük van a nevelésben a nagyszülőknek. Értsük meg, hogy rengeteg tapasztalatuk van, és biztosan nagyon sok nagyszülő van, aki együtt fejlődik a digitális nemzedékkel és figyelik a gyerekeinket, hogy új nevelési készségekre tegyenek szert ezáltal. Értsük meg, hogy a nagyszülőknek sosem az a céljuk, hogy szülőként elbizonytalanítsanak bennünket és ellehetetlenítsék a nevelésünket, vagy szétrombolják a tekintélyünket a gyerekeink előtt.
Egy szeretetkapcsolatban – amilyen a családi kapcsolat és a párkapcsolat – ez elképzelhetetlen!
Hogyan tudunk együtt nevelni úgy, hogy mindenki a szerepében erős maradjon?
A képlet itt sem túl bonyolult. Az igényeinkről beszélni kell. Én azt gondolom, hogy szuper erős az a szülőpáros, akik képesek fogadni a nagyszülőktől érkező javaslatokat, amik főként tapasztalatokra épülő segítségnyújtások. Ezeket ne féljetek átgondolni és adott esetben kipróbálni! Nem szükséges új dolgokat kitalálni ahhoz, hogy a mai világba illő gyerekeket neveljünk fel. A régi dolgok igenis működnek. Esetleg érdemes kicsit alakítani a kapott tanácsokon a mi nevelési stílusunk szerint. De az is elfogadható, ha a szüleitektől kapott tanácsokat nem fogadjátok meg, amennyiben ez nem dacból történik. Ami régen működött, az ma már nem biztos, hogy ugyanúgy fog működni.
Mondok egy példát. A régi időkben elfogadott volt az, hogy amikor hisztiztünk, akkor kaptunk a seggünkre, és aztán abbahagytuk a hisztizést. A mai világban már nem verünk a gyerek seggére és ez a pozitív nevelési szemléletbe sem illik bele. Tehát ezt a módszert nyugodt szívvel elvethetjük. A nagyszülők is velünk együtt kell fejlődjenek a nevelésben.
A másik dolog, amit érdemes átgondolni, majd pedig megbeszélni a nagyszülőkkel az az, hogy hogyan szeretnénk a gyerek előtti tekintélyünket megőrizni. Az nem mutat túl jól, amikor a szülők megpróbálják rendre utasítani a gyereküket, majd a nagyszülőktől elhangzik a „hagyjad … „ kezdetű mondat. A gyerekek vannak olyan intelligensek, hogy ebből érteni fogják, hogy ha a nagyszülők jelen vannak, akkor van más választási lehetőségük, mint a szüleikre hallgatni. Természetesen ehhez hozzá tartozik még egy nagyon fontos dolog! A szülői tekintélynek mindig, minden körülmények között épen kell maradnia, de nem mindenhol szükséges nekünk nevelni!
A gyerekek kiválóan el tudnak különíteni dolgokat. Én azt javaslom, hogy olyan módon alakítsuk a közös nevelésünket, hogy a gyerek tudja és értse, hogy mikor milyen elvárásoknak szükséges megfelelnie. Még jobb lenne persze, ha az elvárások mindenhol megegyezőek lennének, de lássuk be, hogy ez értelmetlen lenne. A nagyszülők elsődleges feladata nem a gyerek nevelése! Ők azért vannak, hogy kicsit „elkényeztessék” a gyerekeinket. Fontos szerepük van akkor, amikor a szülő-gyerek kapcsolatban nehézség adódik, akkor a gyereknek legyen egy biztonságos kapcsolódási pontja, ahol nyugalomra talál és még a problémáját is meg tudja beszélni felnőttekkel.
Visszatérve tehát, ahhoz, hogy a különböző elvárásokat megértse a gyerek, arra van szükség, hogy a nagyszülői házban a nagyszülők legyenek otthon! Ott az ő szabályaik érvényesek még akkor is, amikor mi szülők is jelen vagyunk. Ha a nagyinál szabad ugrálni a kanapén, akkor szabad és kész. Attól még otthon, ha nem szabad ezt megtennie a gyereknek, nyugodtan elhihetitek, hogy nem is fogja megtenni. (Próbálkozni azért fog vele, de ezt nagyon gyorsan helyre lehet billenteni.) Ugyanez fordítva is igaz. Ha otthon nem szabad ugrálni a kanapén, akkor hiába jönnek át a nagyszülők, az ő jelenlétükben is az otthoni elvárások a mérvadók.
Külső helyszíneken mikor együtt vagyunk, akkor pedig arra érdemes törekedni, hogy a szülő szava legyen az elsődleges. Viszont ezekben az esetekben gondolkozzunk el azon, hogy tudnánk-e kicsit lazítani a szabályrendszeren, ha például szigorúbb szülők vagyunk. Általában külső helyszínen nyaralás, pihenés, családi időtöltés és hasonló programok esetében vagyunk gyerekek, szülők és nagyszülők együtt. Ilyenkor engedhetünk nyugodtan azokból a szabályokból, amiket máskor szeretnénk betartatni. De legyen a gyerek számára világos, hogy mit engedtünk meg, mi pedig ügyeljünk rá, hogy ne akarjunk mindenhol és mindenkor nevelni ha nem szükséges.
Összefoglalva tehát, az elvárások, szabályok a legegyszerűbb, ha helyhez kötődnek. A gyerekeknek mindenhol jól kell érezniük magukat, és mindenhol biztonságos környezetben kell lenniük. Ha mások az elképzeléseink ezekben a kérdésekben, mint a szüleinké, akkor egyszerűen csak beszélni kell arról, hogy ki mit gondol és kitalálni olyan megoldásokat, amik mindenki számára elfogadhatóak. És jegyezzétek meg, hogy a „játékszabályoknak” nem kell egyformának lenni mindenhol, hiszen az élet is hasonlóan működik. Más szabályok lesznek érvényesek egy munkahelyen, mint egy kávézóban. A cél, hogy a gyerek felismerje, hogy mikor mihez kell alkalmazkodnia, nekünk pedig nincs más dolgunk, mint támogatni ebben!
