A 21.századról tagadhatatlanul elmondható, hogy egy hatalmas digitális korszak. Rohamtempóban fejlődik a digitális világ, és a különböző eszközök bekúsztak az életünkbe, hogy megkönnyítsék a szervezést, a kommunikációt, vagy csak szórakoztassanak bennünket. Mi felnőttek is rengeteg eszközt használunk nap, mint nap, az életünk részei ezek az eszközök és az eszközhasználatunk mintát fog jelenteni a gyerekeink számára is.
Milyen eszközt mikor ismerjen meg a gyerek?
Mivel az egyes digitális eszközök részei az életünknek, nyilvánvalóan ezek használatát nem fogjuk teljesen kizárni az életünkből azért, mert gyerekünk született és a megfelelő mintát szeretnénk mutatni feléjük. De jogos lehet a kérdés, és érdemes is átgondolni minden szülőnek, hogy melyik eszközzel mikor ismertetjük meg a gyerekünket. Ami pedig még ennél is sokkal fontosabb kérdés, hogy hogyan fogjuk „bemutatni” az eszközöket a gyerekeinknek. Nos lássuk…
Amikor egy gyerek megszületik az idegrendszere még éretlen. Az érési folyamat jó néhány évet vesz igénybe, amiből az első évek döntő fontosságúak. Mondhatjuk úgy is, hogy a kisbabák idegrendszere még „lassú”. Nem tud egyszerre annyi ingert felfogni és feldolgozni, mint egy felnőtté. Csak óvatosan teszem hozzá, hogy még kiskamasz korban is jóval kevesebb ingert bírnak el a gyerekek, mint azt hinni vélik magukról, és mint azt mi felnőttként hinnénk. De erről majd később.
Az első „kütyü”, amivel egy gyerek direktben találkozik általában a TV vagy a tablet, amit a szülők azért vetnek be, hogy egy icipicit lecsendesedjen a gyerek és elfoglaljuk valamilyen más ingerrel. Ezzel nincs is semmi gond, azonban érdemes ezt az alkalmat is közös játékként szemlélni.
Nézzünk együtt mesét a gyerekkel
Van néhány szempont, amit érdemes átgondolni a közös mesenézéssel és a kütyükkel való ismerkedéssel kapcsolatban. Íme a javaslataim:
- Ne hagyjuk egyedül a gyereket a mesével! Nézzük együtt, legyen közös élmény!
- Válasszunk olyan mesét, ami a korának megfelelő!
- Korlátozzuk a TV-zés, tabletezés idejét!
Legyen a mesenézés közös élmény!
Nagyon fontos, hogy még jó sokáig a mesenézésnek közös programnak kell lennie. Egyszerűbb lenne csak ott hagyni a gyereket a mese előtt, hogy addig elvégezhessünk legalább néhányat azok közül a dolgok közül, amit a nap folyamán még nem sikerült megcsinálni. De a közös mesenézésre azért van szükség, mert lehetnek a mesében olyan történések, amiket a gyerek még nem ért, és magyarázatot kívánnak. Ehhez pedig ott kell lennünk vele. Ha jelen vagyunk és tudjuk, hogy mit nézett meg, akkor elkerülhetjük az esetleges félelmek, rossz érzetek kialakulását, vagy könnyebben azonosítani tudjuk majd a gyerek problémáját, ha tisztában vagyunk vele, hogy honnan származik az adott érzet, félelem.
Arra nagyon ügyeljetek, hogy a magyarázatok legyenek gyerek nyelvre lefordítva! Legyenek egyszerűek és nem túl hosszúak, hogy biztosan megértse amit mondunk és végig oda tudjon figyelni ránk. Szintén az idegrendszeri éretlenség okozza, hogy a gyerekek figyelme nem tud túl sokáig megmaradni egy helyen. Ez nem gond! Erre nekünk felnőtteknek kell tudni megfelelően reagálni!
Válasszunk a korának megfelelő mesét!
A kornak megfelelő mese azt jelenti, hogy ha egész pici babának választunk ki mesét, akkor az legyen rövid (pár perces) és kerüljük az olyan mesék kiválasztását, amiben rengeteg fény, hang és különböző effektus van. Ezek egy kisgyereknek nemhogy nem lesznek pihentetőek, hanem még el is fárad bennük. A nagyobb gyerekeknél (jellemzően 10-12 éveseknél) arra érdemes ügyelni, hogy mint fentebb már említettem, ők sem bírnak el bármit. A nehézséget náluk az jelenti, amikor már nem csak mesét szeretnének nézni, hanem valamilyen filmet is. Itt el lehet követni azt a hibát, hogy hagyunk megnézni a gyereknek olyan filmet, ami nem az ő korosztályának való. A filmeken az életkor kategorizálások nem véletlenül kerültek oda. Próbáljunk azoknál a filmeknél maradni, amik nem korhatárosak, vagy a gyerekünk életkora meghaladja a javasolt korlátozást.
Emellett figyelni kell arra is, hogy amikor mi felnőttek nézünk filmet, és a gyerek még nem alszik, akkor se hagyjuk, hogy velünk nézzen olyan filmet, ami nyilvánvalóan nem neki való. Bizonyos jelenetek okozhatnak alvás zavarokat, mentális problémákat, vagy akár fizikális tüneteket is. A legjellemzőbb problémák, amik fel szoktak merülni, az ágybavizelés, illetve az újonnan megjelenő irreálisnak látszó félelmek. Ezek komoly problémák és a kezelésükhöz sokszor szakember bevonása is szükséges, ezért jobb inkább elkerülni a kialakulás lehetőségét is.
Mennyi időt engedjünk meg a gyereknek?
Ez nagyon életkor függő és itt jön igazán képbe az idegrendszeri fejlődés. Az idegrendszert a legjobban a mozgás segíti a fejlődésben, tanulásban, a kognitív készségek kialakulásában, ezért nagyon fontos, hogy a mozgás legyen a hangsúlyos a tevékenységek kiválasztásánál és ezt legfeljebb kiegészítheti a képernyő használat.
0-3 éves korig nagyon erőteljes hatást váltanak ki a képernyők. Ebben az életkorban nem igazán javasolt a TV-zés, tabletezés, ezért próbáljuk meg ezt elkerülni.
3-6 év között az idegrendszer még éretlen, ezért a neveléskutatók által javasolt napi maximális mennyiség csupán fél óra. Mint korábban említettem, mindenképpen együtt kell leülni a gyerekkel mesét nézni.
6-12 év között alakul ki az elvont gondolkodás képessége. Ebben az életszakaszban is még mindig a mozgáson keresztül fejlődik az agy. Legalább napi 2-3 óra szabad mozgásra lenne szüksége a gyereknek a megfelelő fejlődéshez. A kütyüzést ebben az időszakban napi maximum 1 órára érdemes limitálni, megszakításokkal és természetesen még mindig szűrten. Szánjuk rá az időnket, hogy előnézünk meséket, filmeket, amik érdeklik a gyerekeinket. (Akár egy vicces közös esti programot is lehet alakítani a párunkkal ezekből az alkalmakból, ami még a házasságunknak is jót tesz!)
12 évesen még mindig nem érett be teljesen az idegrendszer, de ebben a korban már a gyerekek jellemzően nagyon vágynak a különböző digitális eszközök használatára. A mesék, filmek kiválasztása pontosan úgy történik, mint a korábbi életszakaszban. De jellemzően ilyenkor jelennek meg a további igények, mint a mobiltelefon és a számítógép használat. Ezeket fokozatosan lehet csak bevezetni az életükbe és szintén elengedhetetlen, hogy beszéljünk velük arról, hogy az adott eszközt hogyan és mire lehet használni az ő életkorában.
Zárszóként
Sokszor hallom, hogy a mai gyerekek már mobiltelefonnal születnek és már kiskorukban ügyesebben használják, mint mi felnőttek. Én nem osztom ezt a nézetet. Úgy vélem, hogy mivel a gyerekek mintákat sajátítanak el könnyen, a mi mintánk alapján tanulnak, ismerkednek a világgal. Természetesen, ha mobiltelefont vagy tabletet adsz a kezébe, akkor azonnal tudni fogja, hogy hogyan kell „simogatni” a képernyőt. De ez nem jelenti azt, hogy tudja is, hogy az az eszköz hogyan működik. Ha láttál már kisgyereket megpróbálni a TV képernyőn ráböki valamire, hogy megnyíljon, vagy lapozni a képernyőt, akkor érted, hogy miért mondom azt, hogy tényleg nem ismeri az eszközök működését. Csak imitálni képes azt, amit mi felnőttek csinálunk.
A cikksorozat további részeiben ki fogok térni külön a mobiltelefonnal kapcsolatos kérdéskörre is, amiről mindig érdemes beszélni, mert sokan sokféleképpen gondolkodunk róla szülőként. Fontosnak tartom egy szülőközösségen belül, hogy megismerjük mindenki álláspontját a kérdésről és kialakítsunk egy közös álláspontot is, ami alapján közel azonos módon tudjuk a gyerekeink életébe biztonságosan bevezetni a komolyabb kütyüket is, mint a mobiltelefon és a számítógép (különösen, ha még az internet csatlakozás és képbe kerül!). Szó lesz még arról is, hogy milyen következményei lehetnek a túlzott képernyőhasználatnak és természetesen megosztok veletek néhány megoldást, amivel a digitális eszközök világában is megtarthatjuk a gyerekünket (és persze magunkat) a valóságban.
