Több évvel ezelőtt merült fel bennem először a kérdés, hogy vajon rendben van-e, ha én szeretnék a férjem számára az első lenni, a gyerekeink előtt. Majd hosszas gondolkodás és tapasztalat szerzés követte ezt a gondolatot és rájöttem, hogy nem csak hogy rendben van, de bizonyos szempontból éppen hogy szükség is van rá.
A „legyen a párod az első számodra” koncepció lényege, hogy a társunkat, a házasságunkat a lehető legfontosabbnak tartjuk, és előre helyezzük a gyerekeinkkel szemben, ezzel egy stabil alapot képezve, amire ráépíthető minden: a nevelési elveink, a döntési és probléma megoldási módszereink, a közös céljaink, álmaink, terveink, a családi hagyományaink, amiket tovább szeretnénk vinni, és még sorolhatnám.
Ideális esetben ezt a stabil alapot már a házasságkötést megelőzően megteremtettük, és a házasságkötést követően ahogy egyre jobban megismerjük egymást, egyre erősebb lesz közöttünk az összetartozás, az összetartás, az együttműködés, a szeretet és látjuk, hogy egy irányba haladunk az életben. Erre azért van nagyon nagy szükség, mert ez a stabil alap fogja megadni a gyermekeink számára a biztonságérzetet a születéstől a felnőtté válásig. Halkan hozzá teszem, hogy természetesen a gyermekkorban biztonságot adó szülők mindig biztos pontot fognak jelenteni a már felnőtt gyermekeik számára is, akik tudják, hogy bármikor visszatérhetnek a szülői házba ha kérdésük, problémájuk merül fel.
Amikor a házastársak között széttartás van, sok kérdésben nem értenek egyet és ezeket nem tudják hatékonyan megoldani, illetve látszik, hogy eltérő irányba tartanak, akkor a gyerekek elbizonytalanodnak. Nem tudják, hogy kihez forduljanak segítségért, amikor kérdésük merül fel, mert a szüleiktől eltérő válaszokat és reakciókat kapnak. Az eredmény pedig, hogy a nevelés rendkívül nehézzé válik a szüleik részéről, a gyerekek pedig megpróbálnak minél előbb leválni róluk, hogy a maguk útját járhassák. De lássuk be, hogy ennek megvannak a maga veszélyei, ha a szülőknek a különbözőségük és ennek az állapotnak a nem megfelelő kezelése miatt nem sikerült önállóságra és kritikus gondolkodásra nevelni a gyerekeiket.
Ha azonban a gyerekek azt látják, hogy bármelyik szülőjükre számíthatnak, mert ugyanazt fogják tapasztalni mindkettejüktől, ha azt látják, hogy néhány kérdésben ugyan a szüleik nem értenek egyet, de hatékonyan képesek egymással kommunikálni és közös álláspontot kialakítani, ha látják, hogy szüleik tudnak közösen döntéseket hozni és rendíthetetlenül összetartanak egymással bármiről is legyen szó, akkor kiegyensúlyozott, boldog gyerekek válnak belőlük, mert biztonságban érzik magukat. Ennek természetesen további előnyei, hogy az így felnövő gyerekek sokkal tisztelettudóbbak, szófogadóbak, empatikusabbak lesznek, erős lesz a kapcsolatuk a szüleikkel és könnyebbé válnak a szülők számára a tipikusan rettegett időszakok, mint például a kamaszkor.
Ne féljünk tehát attól, hogy a házasságunkat, a társunkat a legfontosabbnak tekintsük az életünkben. Ennek meglesz a hosszútávú haszna az egész család számára. A későbbiekben meg is fogom mutatni, hogy milyen módon lehet ezt a stabil alapot lefektetni, most szeretném ha érlelnétek magatokban a gondolatot, hogy teljesen rendben van ha a mindennél előrébb valónak tartjátok egymást és a házasságotokat.
