A 21.század felgyorsult világában élünk, ahol információk tömege zúdul ránk minden egyes nap. Ahol a telefonunk nélkül egy lépést sem teszünk, nehogy lemaradjunk valamiről. Ahol azt gondoljuk, hogy mindig elérhetőnek kell lennünk mindenki számára és azonnal meg kell válaszoljunk minden kérdést és gondolatot. Nos hadd figyelmeztesselek benneteket, hogy sajnos ez azt jelenti, hogy soha sehol nem vagyunk igazán jelen. Az életünket nem a jelenben éljük, hanem leginkább az elvárásokkal teli jövőben.
Ezért egy egyszerű, könnyen megérthető taktikát szeretnék most javasolni nektek, amit, ha kipróbáltok, akkor észre fogjátok venni, hogy a kapcsolataitok – családi, baráti, vagy bármely egyéb kapcsolatotok – drámai változásokon fog keresztülmenni. Ami viszont ezeknél is fontosabb, az a gyereknevelésre, vagyis a szülő-gyermek kapcsolatára vonatkozó kedvező hatások. A fókusz természetesen ez utóbbin lesz, de biztosan meglátjátok majd a bejegyzés végére, hogy hogyan vonatkoztathatók egyes gondolatok az összes féle kapcsolatunkra.
Hogyan legyünk jelen a gyerek életében (és a kapcsolatainkban)?
Egy szóval összefoglalható a megoldás: odafordulás!
Ahhoz, hogy teljes személyünkkel jelen tudjunk lenni a szülői szerepben, az első lépés, hogy lelassítunk. Engedjük el azt a kívülről jövő nyomást, hogy van fontosabb dolgunk, mint a gyereknevelés. Nincs! Abban az időszakban, amikor a gyerekünkkel együtt vagyunk, nincs fontosabb dolgunk, mint jelen lenni! Ezt pedig úgy tudjuk megtenni, hogy odafordulunk hozzá. A különböző életkorok különböző odafordulást igényelnek, ebben a cikkben megmutatom mit jelent az odafordulás csecsemők, illetve kisebb gyerekeink esetében.
Általánosságban az odafordulás azt jelenti, hogy amikor a gyermekünkkel együtt töltünk időt – kapcsolódjon ez az időtöltés akár gondozási teendőkhöz, közös játékhoz, családi étkezésekhez, beszélgetésekhez vagy akár problémamegoldásokhoz, – fókuszáljunk mindig arra a dologra, amit éppen csinálunk. Ne hagyjuk, hogy bármi más tényező megzavarjon minket benne, és főleg ne hagyjuk, hogy elvonja a figyelmünket a gyerekünkről, a kapcsolódásunk minőségéről.
Odafordulás csecsemő korban
Az újszülöttekhez való odafordulás mondhatnám, hogy életbevágóan fontos! Az újszülöttnek a szó legszorosabb értelmében véve az életben maradása múlik azon, hogy a szülei törődnek-e vele. Újszülöttkorban nagyon fontos, hogy az ősbizalomra alapozott szülő-gyerek kapcsolat hogyan alakul.
Nos ebben az életkorban a legjobban a gondozási teendők kapcsán tudunk jelen lenni a gyerek életében. Szoptatáskor, pelenkázáskor, fürdetéskor, öltöztetéskor. Ne foglalkozzunk tehát mással, hanem legyünk teljesen ott ezeknél a tevékenységeknél. Beszéljünk a gyerekhez, mondjuk el mit csinálunk, tegyük játékossá a dolgot. Néhány hónap után pedig amikor megváltozik az alvás-ébrenlét ciklusa, egyre többet lesz ébren és elkezdi felfedezni a környezetét akkor figyeljük meg, hogy mit csinál.
Mivel az újszülöttek még nem tudnak beszélni, ezért különböző jelzéseket használnak arra, hogy kifejezzék a keletkező érzéseiket, és első gondolataikat. Ha leülünk mellé, és nem a telefonunkat kezdjük el babrálni, akkor pusztán azzal, hogy megfigyeljük a babánk cselekedeit, értékes információkhoz juthatunk arról, hogy milyen jelzéseket használ arra, hogy bizonyos igényeit kifejezze felénk. Azt a hibát se kövessük el, hogy túlterheljük sok-sok információval az agyát és megpróbálunk mindent elmagyarázni és megmutatni neki. A legegyszerűbben megfogalmazva tényleg csak annyira van szükség, hogy legyünk ott vele és legyünk elérhetőek a babánk számára, amikor azt igényli.
Odafordulás kisgyermek korban
Bizonyos szempontból könnyebb lesz a dolgunk, amikor a gyerekünk megtanul beszélni és már szavakkal ki tud fejezni sok mindent. Remek fejlődési lehetőséget kínál a kisgyermekkor a szülők számára, mert olyan képességeket sajátíthatunk el a nevelés során, amik egyébként a felnőttekkel való kommunikációra is jó hatással lesznek.
Kisebb gyerekekkel kapcsolatban az odafordulás több fronton valósulhat meg:
- különböző tevékenységek, játék kapcsán
- amikor a gondolatait szeretné megosztani veled
- amikor problémával fordul hozzád
Mindhárom esetben az osztatlan figyelmünkre van szüksége. Amikor csak megoldható, tegyük félre az összes többi dolgodat és legyünk vele. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy neked 0-24-ben a gyerek rendelkezésére kell állnod és mindent az igényeinek alárendelned. Ez azt jelenti, hogy mindig legyen a napodba betervezve valamilyen közös tevékenység a gyerekeddel, amikor lehetősége van kapcsolódni veled. Azt is jelenti, hogy amikor szüksége van rá, hogy megosszon veled egy számára fontos történést, problémát, akkor szánd rá az időt, hogy meg tudja azt beszélni veled.
Egy hosszú és stresszes munkanap után, amikor még otthon vár a házimunka és az egyéb feladataid, akkor lesz igazán nagy kihívás ezt az időt kiszakítani a napból. De ha együtt, családként megtaláljátok a legjobb módját és idejét annak, hogy egy kis időre gondtalanul kapcsolódjatok egymással, akkor észre fogjátok venni, hogy a későbbre maradt feladatok sem fognak aggodalmat okozni és nyomasztani a közös idő alatt. Ehhez egyértelmű, de rugalmasan alakítható rendszerre lesz szükségetek, amiről később még fogok nektek írni.
Most pedig zárszóként javasolnék nektek egy módszert azokra a kritikus pillanatokra, amikor a gyereketek problémával fordul hozzátok. Szülőként hajlamosak vagyunk rá, a férfiak pedig működésükből adódóan még inkább hajlamosak rá, hogy ha probléma merül fel, arra mindenáron szeretnénk megoldást találni.
És most jön a javaslatom: ne akarjuk megoldani a gyerek problémáját azonnal. Próbáljuk ki azt a taktikát, hogy meghallgatjuk, amit el szeretne mondani, esetleg kérdésekkel irányíthatjuk a beszélgetést, de csak olyan módon, hogy az még róla szóljon. Ha meghallgattuk, akkor jelezzük vissza neki az érzéseket, amiket kifejezett és hogy együtt érzünk vele, megértjük a problémáját. Megoldásokat, válaszokat pedig csak akkor adjunk neki, ha kérte azt tőlünk, vagy ha kérdést tett fel nekünk. Amikor hallgatóivá válunk a gyerekünknek és empátiával fordulunk felé, könnyebbé válik számára, hogy megnyíljon felénk és őszintén elmondja nekünk, hogy mi zajlik benne. Így jobban megismerhetjük és erősebb bizalmi kapcsolat alakul ki közöttünk. Ő pedig megtanulja, hogy bármikor számíthat ránk és a büntetéstől vagy szidástól való félelem nélkül elmondhat nekünk bármit.
Egy szó, mint száz az odafordulást szó szerint lehet értelmezni. Amikor a gyerekednek szüksége van rád, szó szerint fordulj oda hozzá, hallgasd meg, figyelj rá oda a teljes figyelmeddel és minden mást tegyél félre. Ennek eredményeként őszinte, nyílt kommunikációra számíthatsz és egy bizalommal teli kapcsolatra.
