Bizonyára mindannyian hallottunk már az IQ-ról, ami az értelmi, vagy más szóval kognitív intelligenciát jelenti. Valószínűleg sokaknak már az EQ = érzelmi intelligencia is ismerős fogalom. Azonban amikor szülők a gyermekeikről mesélnek másoknak leggyakrabban azt halljuk, hogy a gyerek kívülről fújja a növények vagy állatok neveit, felismeri a különböző fák leveleit, már óvodás korban tud olvasni, vagy keni-vágja a szorzótáblát. Sajnos kevesebb szó esik arról, hogy hogyan oldotta meg a játszótéri konfliktusát, amikor egy másik gyerek elvette a homokozólapátját, vagy hogyan beszélte meg a testvérével, hogy használhatja a biciklijét, és mikor kéri tőle vissza, vagy hogy jól és jókor használja a kérem, köszönöm, szívesen szavakat.
Az érzelmi intelligencia jelentősége messze felülmúlja az értelmi intelligenciáét, ugyanis az értelem akkor fejlődik a legjobban, ha a családban érzelmi biztonság uralkodik. Leegyszerűsítve a gondolatot, az értelem alapja az érzelmi fejlődés. Az, hogy a szülők hogyan jönnek ki egymással nagyban befolyásolja azt, ahogyan a gyermekükhöz viszonyulnak. A gyerek érzelmi és értelmi fejlődését az első 3 évének alakulása döntően befolyásolja.
Azokban a családokban, ahol a szülők odafordulnak a gyermekükhöz, megfigyelik az igényeiket és képessé válnak a gyerek jelzéseit megérteni, a gyermekeik sokkal magabiztosabbak lesznek, érdeklődéssel fordulnak majd a világ felé és biztonságosabb lesz a kötődésük is a szüleikkel. Az ilyen érzelmileg biztonságos környezetben bátran fedezik fel majd a világot, mert érzik, hogy megkapják a szükséges támogatást és a segítséget hozzá.
Azok a gyermekek pedig, akik nem kapják meg ezt az odafordulást és figyelmet a szüleiktől, bizonytalanul fognak kötődni és elfordulnak a világtól. Ez az elfordulás pedig negatív hatással lesz a kognitív, intellektuális fejlődésükre.
Ugyanis a gyerekek természetes módon tanulnak, aktívan. A játékokon keresztül különböző feladványok elé állítják magukat, melyekre megpróbálják megkeresni a válaszokat is. Gyakran a nagy felfedezés és a különböző használati tárgyak, anyagok, stb. tesztelése közben bajba is kerülnek, de végül megtalálják a megoldásokat, amiket keresnek, így megismerve az őket körülvevő környezetet. De felfedezni és önfeledten játszani csak azok a gyerekek fognak, akik biztonságban érzik magukat a családban.
Ahhoz, hogy az érzelmi kötődés megfelelően kialakuljon 5 egyszerű lépés vezet:
- ismerd fel a gyereked érzéseit
- éreztesd a gyerekeddel, hogy megérted az érzéseit
- segíts neki, hogy képes legyen szavakkal is megfogalmazni, hogy mit érez
- segíts neki abban is, hogy megértse, hogy az érzelmei honnan származnak
- állítsd fel a határokat a helytelen viselkedéssel kapcsolatban
Nagyon fontos megjegyezni, hogy nem minden viselkedés elfogadható, ezért szükséges a határok meghúzása, azonban minden érzés elfogadható! Az, hogy mit érzett, amikor nem megfelelően viselkedett, azt soha nem szabad elvitatni tőle, azonban segíteni kell neki abban, hogy hogyan tudna az adott helyzetben jobban cselekedni, vagy hogyan tudná magát szavakkal jobban kifejezni.
Mivel a gyermeki agy még nem olyan fejlett, mint a felnőtt agya, és emiatt sok évig még másképp is működik, a legjobb amit tehetünk egy helytelen viselkedés kapcsán, ha megpróbáljuk megérteni a gyerekünk érzéseit (nyugodtan kérdezzünk tőle!), kifejezzük számára, hogy megértettük és elfogadjuk, majd elmondjuk neki, hogy hogyan tudna jól cselekedni. Sajnos sok szülő ott rontja el a nevelést, hogy megmondja a gyerekének, hogy mit nem szabad csinálnia. Azonban a gyermeki agy ezzel sajnos sok sok évig nem tud mit kezdeni, ráadásul a végtelenségig lehetne sorolni, hogy egy adott szituációban mit ne csináljon. Belátható, hogy ha ezt a módszert lecseréljük arra, hogy az elvárt viselkedést emeljük ki és tanítjuk meg neki, az sokkal érthetőbb lesz a gyerek számára és sokkal valószínűbb, hogy legközelebb jobban fog dönteni.
A fenti javaslatok természetesen olyan gyerekek esetében alkalmazhatók leginkább, akik már tudnak beszélni, azonban a csecsemőkorban kell elkezdeni az érzelmi biztonság, a biztonságos kötődés kialakítását. A képlet egyszerű:
- amikor a gyerekünknek szüksége van ránk, legyünk elérhetőek számára
- forduljunk oda hozzá és legjobb tudásunk szerint próbáljuk megérteni, hogy mit szeretne tőlünk
- töltsünk időt vele, játsszunk együtt, mutassunk meg neki dolgokat
- lassítsunk le és ne terheljük túl, hagyjuk, hogy önállóan is felfedezzen
- amikor vele vagyunk, akkor minden más várhat, legyünk teljesen jelen az életében
Az így kialakuló érzelmi kapcsolódás a tanulás és a fejlődés alapja! A biztonság érzete teret ad a felfedezésnek, a megismerésnek, a megismerés pedig a fejlődésnek.
